A csokoládé története

  • A csokoládét az európaiak számára Kolumbusz Kristóf fedezte fel az Újvilágban a 15. század végén. Az aztékok ekkor már régóta itták az istenek italát, a csokoládét. Ez egy keserű ital volt, amit pörkölt kakaószemekből készítettek és jól megfűszerezték. Ezt az italt az aztékok nagyra becsülték, és csak a leggazdagabbak ihatták. Az íze nem hasonlított a mai fincsi csokiízhez, a hódító spanyolok egyenesen ihatatlannak találták. A kakaószemeket az aztékok még fizetőeszközként is használták.
  • Annak ellenére, hogy a csokiital receptje a spanyol arisztokrácia titka volt, hamarosan egész Európában elterjedt. A cukor hozzáadásának köszönhetően finom ital lett belőle, amit az orvosok még gyógyszerként is felírtak betegeiknek. ( Kár, hogy az orvosok ezt a szokásukat nem tartották meg napjainkig.)
  • Belgiumban  a csokoládé a kezdetektől ajándéknak számított. Talán ez adhatta az ötletet 1912-ben a praliné és a díszdobozba való csomagolás kitalálóinak.  A csokigyártók termékeik alapanyagául a legjobb minőségű kakaószemeket választották és a töltelékbe is csak a legjobb került. A pralinékat kézzel készítették és gyönyörűen díszítették. A díszítést még ma is kézzel végzik, és ezek  a luxustermékek  közé számítanak.
  • Ha ujjaid közé fogsz egy finom csokoládét, biztosan nem az jár a fejedben, hogyan is készül a csoki. Pedig a csoki hosszú utat tesz meg, míg te a kezeid közé kaphatod. A csokoládé alapanyaga a kakaóbab, ami egy trópusi fafajta termése. A szüret után a kakaószemeket megszárítják és a gyárakba szállítják. A gyárakban pörkölik majd megőrlik, hogy kakaóport kapjanak belőle. Kipréselik, így nyerik a kakaóvajat. A csokoládé a kakaópor, kakaóvaj, cukor és tejpor keverésével készül.  Ha a csoki legalább 70% kakaót tartalmaz, akkor kapjuk a fekete csokit. A tejcsokihoz több tejre van szükség és ha a csokit csak a kakaóvajból készítik, fehér csoki lesz belőle. Utána jöhet az ízesítés, töltelék, csomagolás. A többit már tudod. (Most kapsz  10 perc szünetet, hogy nasizz egyet.)